E tragikus eset, amit most
elmondok

Egy �szinte szerelem v�g�re tett
pontot.
Tal�n f�lt�kenys�g volt a nagy
hiba,
Melyb�l kifoly�lag lett a
trag�dia!
Sz�p tavaszi est�n, ahol csendes
a t�j,
A szerelem t�z�ben �gett egy ifj�
p�r.
Halkan sugdol�ztak, n�m�n
cs�kol�ztak,
A boldogs�g hat�r�n v�gan
lubickoltak.
�m az id� m�lott, tavaszt a ny�r
k�vette,
Nyarat pedig az �sz h�v�s szele.
Szerelm�k m�mora tet�pontra
h�gott,
�rj�ngtek egym�s�rt, sz�ttek sok
sz�p �lmot.
Egy nap azt�n m�gis vitatkozni
kezdtek,
S vita hev�ben s�rt� sz�t
kerestek.
Majd a fi� meg�t�tte a l�nyt,
V�g�l el�je borulva k�rte
bocs�nat�t!
K�nnyes szemmel mondta: kicsi kis
szerelmem,
Most az egyszer bocs�ss meg
nekem.
Im�dlak, szeretlek, ne haragudj
�nr�m,
E sz�rny� v�tkemet sz�vb�l b�nom,
dr�g�m!
G�nyos, s�rt� kacaj volt r� a
felelet.
T�nj a szemem el�l, nem kellesz
m�r nekem!
Tudd meg, nem szeretlek m�r, buta
kisfi�,
Gy�l�llek, megvetlek, Te �tkozott
fi�!
Mint a vill�m les�jt a f�ldre,
Olyan er�vel hatott a v�lasz a
sz�vre.
Fel�llt, sz�lni akart, de
elcsuklott a hangja,
D�bbent arccal n�zett a l�nyra.
Lehajtotta fej�t, s elindult az
�ton,
Sz�v�be nyilallott a sajg�
f�jdalom.
Csak egy dolog volt az
eml�kezet�ben:
Elk�ld�tt, nem szeret, mit �r �gy
az �letem?
Otthon�ba �rve leroskadt az
�gyra,
Merengve gondolt az elm�lt
boldogs�gra.
Tudta, hogy v�ge van, nem j�n
vissza,
Utols� level�t ekk�pp fogalmazta:
,,Unom az �letem, �gy tov�bb nem
b�rom,
Ink�bb a zord hal�lt v�lasztom!
Tudom, hogy v�tkeztem, de nagyon
megb�ntam,
Mindenre gondoltam, de sajnos ezt
nem v�rtam.
Utols� percben az�rt azt k�v�nom,
Ne legy�l boldog Te ezen a
vil�gon!
Jussak majd eszedbe, ha nem
leszek,
Eml�kezz�l arra, hogy nagyon
szeretlek!
Ravatalomhoz ne merj k�zel j�nni,
Utols� utamat N�lk�led fogom
megtenni.
Megsz�lalnak a harangok, viszik a
h�rt messze,
Gondolj r�m ekkor, e szomor�
percben!
Ha majd k�s�bb b�ntana a dolog,
�gy �rzed, nem lehetsz m�r
boldog,
Gyere akkor majd ki a b�s
temet�be,
B�s temet�nek legb�sabb r�sz�re.
Ott leszek �n a s�rhalom alatt,
Alszom �n m�r az �r�k �lmaimat.
Borulj a s�rhalomra, r�m
eml�kezz�l,
Eml�kezz arra, ki Te m�r nem
szerett�l!”
Ekk�pp fejezte be a fi� a
levelet,
Melyre neve helyett egy
k�nnycseppet ejtett.
K�nnyebb meghalni, mint �r�kre
b�nk�dni,
Nem tudlak T�ged soha
elfelejteni.
Ezut�n csendesen elhagyta
otthon�t,
Mag�ba z�rk�zva ment mindig csak
tov�bb.
Nem sz�lt � senkihez, kikkel �
tal�lkozott,
A k�zelg� hal�lr�l m�lyen
�br�ndozott.
Lassan felkapaszkodott egy szikla
tetej�re,
Utols� pillant�st vetett a
vid�kre.
Levetette mag�t, �s a m�lybe
zuhant,
F�ldre csap�dva lelke elsuhant.
Hi�ba v�rt�k, nem t�rt haza
t�bb�,
Bar�tai mentek, hogy megkeress�k.
H�v�s �szi �jszak�n r�tal�ltak
v�gre,
Megmeredve fek�dt egy szikla
t�v�ben.
Az egyik zseb�ben levelet
tal�ltak,
Megvolt c�mezve egy barna
kisl�nynak.
Olvashatatlann� v�lt, hisz a
v�rt�l el�zott,
Csak a c�mzett �rtette e p�r
sort.
Nagy f�jdalom k�zt b�san
eltemett�k,
S�rtak a sz�lei, hisz nagyon
szerett�k.
Volt ott m�g valaki, kit nem
vettek �szre,
A temet� kapuj�ban �llt talpig
feket�ben!
�s hogy � mit �rzett e r�vid id�
alatt?
Gy�tr�d�tt a lelke, a sz�ve majd
megszakadt.
Csak �llt n�m�n, a t�volba
meredve,
Tal�n v�rt valakit, kit � �gy
szeretett.
Ekk�nt �br�ndozott b�san,
egymag�ban,
Majd lass� l�ptekkel elindult a
hom�lyban.
S�t�t este lett, mire �
haza�rkezett,
Sz�lei k�rdezt�k, de � nem
felelt.
Vacsor�zni h�vt�k, � nem evett
vel�k,
Hal�ls�padt arc�n a hideg �lt.
�desanyja k�rte: Kisl�nyom
sz�lalj meg!
Ell�kte mag�t�l �s a szob�j�ba
ment.
Csendes falak k�zt, hol nem l�tta
senki,
B�natos szem�b�l k�nny csordult
ki.
K�s�bb, mikor odakint elcsendes�l
minden,
Lassan, �vatosan, zajtalanul t�nt
el.